Az érettségi vizsgán a novellaelemzés az egyik legkritikusabb pont. Regetegen ezt választják a verselemzés, vagy műelemzés helyett, de sok szempontot nem vesznek figyelembe, emiatt sok pontot veszítenek is. Mi a titka a sikeres novellaelemzésnek? 

Az érettségin a novellaelemzés és a két vers összehasonlítása között választhattok. Akármelyiket választjátok erre a feladatra kapjátok a legtöbb pontot a három közül. Emiatt érdemes előre felkészülni és hamar eldönteni, melyikre fogtok koncentrálni a felkészülés folyamán. Érdemes mindkettő típust tüzetesen megismerni, de módszertanilag előnyösebb az egyikre koncentrálni. Ha időben kezditek meg a felkészülést, természetesen mindkettőt hibátlanul el lehet sajátítani, így előnnyel indulhattok. A helyszínen, érettségi közben választhattok a két vers témája vagy a novella témája áll hozzátok közelebb.

A novellaelemzés szempontjai

A novellaelemzés kapcsán a következő szempontokra érdemes odafigyelni, amelyeket az alábbiakban részletezni is fogunk: a műfaj, a téma, a cím, a szerkezet, a helyszín, az idő, az elbeszélő, a szereplők, a mű stílusa és végül a befejezés.

Fontos még kiemelni, hogy osztályozásnál nem csak a tartalomra kaptok pontokat, hanem a szerkezetre is, így mindenképpen tartalmazzon az elemzésetek egy bevezetést, tárgyalást, amelyet bekezdésekre tagoltok, valamint befejezést.

A műfaj

A műfaj leírása akár bevezetésnek is megfelelő, bár a bevezetésben írhattok még az íróról, ha ismeritek, illetve magáról a mű témájáról. Ha úgy döntenétek a műfajról írtok, természetesen itt egyszerű meghatározni, hiszen novella az olvasott szöveg műfaja (ez természetesen árnyalható a novellától függően például: paraszti novella). A novella definíciója a következő: Rövid, tömör, prózai mű, cselekménye rövid, kevés helyszínen játszódik, és rövid időintervallumot ölel fel, kevés szereplővel találkozhatunk, általában a mű pedig váratlan fordulattal, csattanóval zárul. Többnyire befejezett, egész történetet mesél el.

Ez után megválaszolhatjátok a kérdést, hogy a kérdéses novella megfelel-e ennek a meghatározásnak. Az elemzés további részében látni fogjátok, a kevés szereplő, kevés helyszín és rövid idő, mennyire fontos lesz a műben és mennyire érdemes ezekre odafigyelni, hiszen épp rövid terjedelem miatt, minden elrejtett mondat fontos jelentéssel bír.

A mű témája

Minden műnek van egy adott témája, ez néha nehezen értelmezhető, néha többszörösen előforduló. Többszörösen előforduló témák, amelyek a paraszti mindennapokat, a vidéki vagy városi életet jellemzik. Hasonlóan gyakori témák a gyermekfejlődés vagy a szerelem. Ezekről egyszerű írnotok a bevezetőben, ha ilyen témájú novellát kaptok. Nehezebben értelmezhető érzések, gondolatok is előfordulhatnak, amikor a történet cselekménye, üzenete leginkább szimbólumokból olvasható ki. Ilyenkor óriási jelentősége van az irodalom szimbólumainak felismerésének.

Irodalmi szimbólumok

A szövegértésről szóló cikkünkben már említettünk néhányat, de itt részletesebben kifejtjük őket. A leggyakrabban alkalmazott szimbólum az évszakokhoz köthető. A tavasz mindig az újjászületést jelképezi, a nyár a kiteljesedést, az ősz az elmúlást, a tél pedig a halált, a véget. Ha így olvasunk novellákat, gyakran az értelmezés is egyszerűbb, ugyanakkor nem minden novella gondolkodik szimbolikában. A szövegkörnyezetből tájékozódhatunk, szimbolikus évszakértelmezéssel van dolgunk, vagy időpont megjelöléssel. Ezeknek a szimbólumoknak a felismerését és kifejtését érdemes a tárgyalás részben kibontani, akár külön bekezdést szentelve a műben előforduló szimbólumoknak és azok jelentőségének. Szimbólummá lehetnek az állatok is: az oroszlán jelképezheti a felsőbbrendűséget, az apát, vagy magas presztízzsel rendelkező személyeket. A ló előléphet a sebesség vagy a szabadság szimbólumának, míg a galamb a béke és a békevágy jelentést hordozhatja magában. A báránynak gyakran adunk bibliai jelentést.

Ezeknek a szimbólumoknak az elsajátításához szintén szükséges, hogy sokat olvassunk. Minél gazdagabb az olvasási élményünk, annál több szimbólummal találkozhattunk már, amelyeknek így a felismerése is könnyebb.

Nyelvtani jelek

Érettségiző diákjaink minden évben mérgelődnek azon, hogy négy évig tanultak nyelvtant, de az érettségi, főként írásbeli része, sokkal nagyobb részben épít az irodalomra, mint a nyelvtanra. Nos, tény, hogy nem kaptok feladatokat mondatelemzésből vagy szövegkohézióból, de a nyelvtani tudás is fontos a magyar érettségiben. Nézzük meg együtt, milyen nyelvtani tudást tudunk alkalmazni novellaelemzésben!

A mondatvégi írásjelek szerepe. Egyszerűnek tűnhet, hogy figyeljünk milyen írásjel van a mondat végén, sőt, annyira egyszerűnek tűnhet, hogy természetesnek is vesszük, pedig a novellák esetében ez nagyon fontos. Abszolút nem mindegy értelmezés szempontjából, hogy a novellában egy halálról szóló mondat ponttal vagy felkiáltójellel végződik. ,,Ugyan ne pityeregj. Ha meghalt, meghalt.” Olvashatjuk Mikszáth Kálmán, Beszterce Ostroma című művében. A mondat szerkezete itt alapvetően jelentős, de nem mindig emeli ki a halál egyszerűségét és közömbösségét ennyire nyíltan a beszélő. Van, hogy a számunkra sokkoló elmúlást az elbeszélő csak azzal érzékelteti, hogy a szereplők felkiáltás helyett kijelentik, hogy valaki meghalt. Általánosságban jellemző ez a paraszti novellákra.

Szintén nagy jelentősége van a három ponttal jelölt elhallgatásnak. Az elhallgatás minden esetben többletjelentést hordoz, amelyekre érdemes odafigyelnünk.

A mű címe

Gyakori tapasztalatunk, hogy egy novella, vers elemzése kapcsán, a diákok azonnal az első sorokat kezdik elemezni, vagy a mű egészét, pedig a címről is lehet sokat írni és érdemben fogalmazni. A címek kapcsán fontos kérdés, hogy a címnek milyen viszonya van a szöveggel? Kifejthetjük, hogy a cím lefedi-e a szöveg témáját, ekkor természetesen témamegjelölő címről beszélhetünk. Ha a cím csak a szövegnek egy adott motívumára utal (például a főszereplő nevére), akkor a cím motívumot emel ki, azaz motivikus. A cím állhat ellentétben is a novellával, amikor a címadás megzavarja az olvasási élményünket, például képzeljünk el egy boldog békeidők címet, amely egy apokalipszis leírásáról szóló novellát jelöl.

A mű szerkezete

Meghatározó leszögeznünk, hogy elemzés során mindig ajánlott részekre osztani a szöveget. Természetesen ebben segítségetekre lehet a tartalmi tagolás (bekezdésekre bontás) és a szöveg tartalma. Érdemes a következő szempontokra figyelni. Mi derül ki a szöveg bevezetőjéből? Milyen hangulatot érzékeltet a novella? Változik-e a műben ez a hangulat? Milyen események hatására? Előre vetíti-e a történet további részét a kezdés vagy a cselekmény eleje? In medias res kezdéssel van dolgunk vagy az elejétől indul a cselekmény? A párbeszédek vagy a leírások vannak-e túlsúlyban? Hány szereplő között zajlik a párbeszéd és azok mennyire bőségesek? Hogyan érvényesülnek párbeszédek tekintetében a szereplők? Van-e fokozás a történetben? Van-e tetőpont és ha igen, hol? Van-e megoldás, és ha van, mi az?

Ezekre a kérdésekre, ha megtaláljuk az elbeszélésben a válaszokat, már sok pontot szerezhetünk a tartalmi elemekre.

Helyszín

A helyszínek a novellákban gyakran jelképes jelentőséggel bírnak. Szintén az olvasási élményeket tudjuk kiemelni, amelyek segíthetnek ezeknek a helyszíneknek a bővebb értelmezésének a feltárásában. Néhány példa, amelyek gyakran hordozzák magukban a többletjelentést, például: kert: bibliai motívum, családi ház: a béke és idill helyszíne (jó esetben), a falu: az elmaradottság és kulturálatlanság jelképe főként a paraszti novellákban.

Idő

Kiemelendő odafigyelnünk az időpontokra. Nem csak arra, mennyi idő alatt játszódik a novella eseménye. Térben és időben is eltudunk helyezni novellákat, amelyek meghatározzák az értelmezést. Például: ha a kommunizmus idejében játszódnak az események Magyarországon, úgy teljesen másként értékelhető a novella, mint ha a világháború alatti hátországban ismerjük meg a szereplőinket. Ezeknek az időpontoknak gyakran jelképes üzenetük is lehet. Az időszerkesztés arányossága is árulkodó jel. Például, ha a főszereplőnk hirtelen felnő vagy egy átmulatott este után nem kapunk leírást az estéről, ezáltal mi olvasók sem tudjuk mi történt, épp úgy, ahogy a főszereplő vagy mellékszereplő sem.

Az elbeszélő

A novella elemzésben gyakori hiba, hogy a diákok csak a cselekmény elemzésére térnek ki. Nem törődnek az elbeszélővel, akinek szerepe legalább annyira lényeges, mint a cselekményt alakító szereplőké. Az elbeszélő mindig egy kitalált személy, soha nem egyenlő a mű szerzőjével. Ennek okait a novellaelemzés részletesebb leírásában megtalálhatjátok.

Az elbeszélőnek több fajtája is lehet. Létezik az elbeszélő, aki a saját szemszögéből írja le a dolgokat, mint ha az események vele történtek volna. Szoktuk még nevezni E/1-es elbeszélőnek. Például: Sétáltam az utcán, a romos épületek között, amikor megláttam Palkó arcát. Nem számítottam, hogy bárkivel összefutok itt, arra pláne nem, hogy a Palkóval.

Az elbeszélő elemzése nehezebb, ha E/3-ban szólal meg a narrátor. Ekkor hívhatjuk mesélőnek is és itt már több kategóriába is sorolhatjuk. Találkozhatunk mindent tudó narrátorral. Az ilyen típusú narrátor általában ismeri az összes szereplő gondolatát, múltját, jövőjét, érzéseit, céljait és ezeket meg is osztja az olvasóval. Találkozhatunk a nézőpontos elbeszélővel, aki belehelyezkedik egy szereplő nézőpontjába és az ő szemén keresztül ismerteti meg az eseményeket. A terjedelmesebb regények esetében gyakori a nézőpont váltó narrátor, aki több szereplő szemszögén viszi végig az eseményeket, de egyszerre mindig csak egy szemszöget láthatunk. Erre az elbeszélőre kiváló példa a Trónok Harca vagy a Vaják kötetek. Végezetül beszélhetünk objektív, tárgyilagos narrátorról, aki nem kommentál, nem értékel, nem mutat be érzéseket. Az ő szerepe kizárólag a közvetítést szolgálja.

Az elbeszélőt vizsgálva fontos még megfigyelnünk, milyen a kapcsolata a szereplőkkel. Értékeli-e a cselekményt vagy a szereplőket: szimpatizál-e velük vagy nemtetszésének ad hangot? Ez a szimpátiája direkten van megfogalmazva vagy elrejtve található meg a szövegben: néhány gúnyos utálásban, együtt érző szóban.

A szereplők

A szereplők jellemzésénél egy általános hibát szoktak elkövetni az érettségizők. Ez a hiba nem más, mint hogy leginkább a szereplők párbeszédjeire koncentrálnak. A hiba abból fakad, hogy ma már gyakrabban töltjük a szabadidőnket filmek, sorozatok nézésével, mint olvasással, amelyekben a cselekmény leginkább a kimondott szavakban koncentrálódik. Ösztönösen egyre kevésbé figyelünk a külső és belső jegyekre, természetesen a mozi és televízió korszakában is vannak kivételek, például: a Trónok Harca vagy a Vaják sorozatok jellegzetes karakterábrázolása, esetleg egy-egy jobb krimiben igyekeznek a megjelenéssel is utalni a tettesre vagy megtéveszteni a nézőt.

A novella elemzésnél vagy regények értelmezésénél azonban fontos szimbólumok, mind a külső, mind a belső jegyek. Ezek alapján bővebb információkat tudhatunk meg a szereplőkről, amelyek az elemzésünknél elengedhetetlenek. Még az olyan jegyek is többletjelentést hordozhatnak számunkra, amelyek az elbeszélő szerint, a szereplőnek csak a múltbéli jellemére igazak. Fontos a szereplőknél odafigyelnünk még arra, hogy a novellából mit tudunk meg róluk: mik a céljaik, egyáltalán vannak-e céljaik, milyen az értékrendjük, milyen az anyagi, lelki, kapcsolati helyzetük? A novellák elemzésénél az egyik nagyon fontos tényező, hogy az elemzésben az is rengeteget segíthet rajtunk, ami nincs leírva a novellában. Ezt általában a diákjaink nehezen értelmezik. Hogyan elemezhető az, ami nincs? Nagyon egyszerűen.

Nézzünk egy példát: Szekeres Palinak nem volt felesége, se kutyája se macskája, pénze is alig. Egyetlen támasza ebben a falusi életben édesanyja volt.

Ebből a példából kitűnik, hogy a szereplőnknél egyszerűbb felsorolnunk milye nem volt, de itt mind többletjelentéssel bír. Az idézetből nem tudjuk meg ugyan Pali korát, de ha az elbeszélő megemlíti, hogy nincs felesége, következtethetünk rá, hogy Pali már nem gyermek, ha gyermek lenne a felsorolt dolgok értelmüket veszítik. A pénznélküliségből már sejthetünk valamit, ami nem jól sikerült az életében. Az édesanyjával való egyedüli kapcsolata pedig szintén beszédes. Ezzel a rövid példával azt szerettük volna szemléltetni, hogy mindig figyeljetek arra, ami többnyire egy szereplőnél elmondható, általánosságban, hogy természetes, ha rendelkezik vele. Amennyiben ez a természetszerűség csorbul, abban az esetben többletjelentéssel találkozhatunk.

Fontos még kiemelnünk a kapcsolatot, hogy külön érdemes megvizsgálnunk: van-e olyan szereplő, aki a szerző álláspontját képviseli? Ekkor a narrátor és a szereplő összehasonlítása szintén pontszerzési lehetőség az elemzésünkben.

Stílus

A novellák stílusainál természetesen mindvégig irodalmi stílusokról beszélgetünk. Romantika, realizmus, naturalizmus, realizmus, kivételt képez ez alól a groteszk.

A romantikus stílus leginkább a 19. századi novellákra jellemző. Gyakran jelennek meg a népi témák, az egyszerű parasztember ábrázolása, a meseszerűség, a teljesen egyoldalú figurák, akik vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. Több történelmi utalást is találhatunk az ilyen stílusú novellákban. Regényeknél még gyakrabban fordul elő a részletes tájleírás, gondoljunk csak a Jókai regényekre, amelyek részletes leírásukkal elijesztik az olvasástól az általánosiskolás diákokat. Ezekben a stílusban megírt művekben gyakran kerülnek előtérbe az érzelmek és a cselekményük legtöbbször váratlan fordulatokban gazdagok.

A realista stílus jellemzője, hogy a valóságot igyekszik ábrázolni, amely, mint görbe tükör fogalmaz meg egyéni és társadalmi kritikát. Éppen ebből adódóan gyakori, hogy társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. Igyekszik azt megmutatni, hogy milyen a világ valójában. Ebben a stílusban az elbeszélő általában tárgyilagos és nem nyilvánít ki véleményt a szereplőkkel kapcsolatban. A jó és rossz harca helyett az egyéni, mély, bonyolult lélekábrázolás, pszichológiai lélekábrázolás jellemzi. A pszichoanalízis (Sigmund Freud) eszközét is szívesen alkalmazza.

A naturalizmus a realizmus erőteljesebb formája, amely bemutatja a durvább részleteket is.

A groteszkre leginkább az jellemző, hogy szélsőségesebb, össze nem illő elemeket társít, amelyek nevetséges, bizarr hatást keltenek. Gyakori, hogy a tragikus elemeket ötvözi komikusokkal. Kiváló példázata az orosz realizmus.

Befejezés

A befejezés megírásánál több sémát is válaszhattok. Ezek közé tartozik az íróról, ha számotokra ismert, egy rövid életrajzi információ. Befejezésül összegezhetitek magát a novellát, milyen hatásokat váltott ki belőletek, mint olvasóból, beilleszthető-e a költő valamelyik pályaszakaszába vagy életművébe. Illetve írhattok arról is, hogy a téma aktualizálva, azaz a mai világban aktuális-e. Milyen interpretációkat, értelmezéseket tudnátok neki adni, mai olvashatósága szerint, például: adható-e a műnek feminista olvasat, ahol a női szemszög kerül előtérbe, hogyan értelmezhető a mű a kisebbség szemszögéből, ha megjelenik benne.

Összeségében reméljük sikerült számotokra ezekkel az összeszedett pontokkal segítséget nyújtanunk a novellaelemzés feladatában. Amennyiben részletesebb információkat szeretnétek a stílusokról, azok felismeréséről és a novellaelemzésről összeségében, ajánljuk a teljes, megírt cikkünket a témában!