Adolf Hitler, a náci Németország megteremtője

Adolf Hitlert, az osztrák születésű német politikust mindenki ismeri, egy valóban történelemformáló személyről van szó, még ha negatív hatással is volt a világ alakulására a 20. század közepén. Eszméivel, melyeket a Mein Kapfban (Harcom) fogalmazott meg, könnyen tudott azonosulni az első világháborút átélt és a békekötés után rendkívül nehéz politikai-gazdasági helyzetbe került német nép. Egyfajta kiutat láttak a nemzetiszocialista ideológiában, amely segítségével a társadalmi-gazdasági nehézségek megszűnnek és a német nép visszanyeri méltóságát a háborús vereség után.

A németeket nem érdekelte, hogy vezetőjük megjárta a börtönt is, szónoki tehetségével és a párt propagandájával népszerűsége gyorsan nőtt, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, az NSDAP rövid idő alatt olyan támogatottságra tett szert, melyet a többi párt nem tudott felülmúlni. Hitler kezdeti tevékenységéről elmondható, hogy egy nagyon tudatosan megszerkesztett ideológiai alapokra építő, a befolyását gyorsan növelni tudó, erényes képességeit jól kihasználó személy jelleme jelenik meg, aki a pártja népszerűségét folyamatosan igen erős propagandával tartotta fent. Ezt követően, miután kancellár lett, a hadsereget is a párt ideológiájának terjesztésére használta, ami a második világháború kitörését, több millió ember halálát eredményezte a frontokon és a haláltáborokban.

Hitler az elvei mellett a végsőkig kitartott, a náci Németország végnapjaiban is a német felsőbbrendűséget és Németország megdönthetetlenségét hirdette. Követőitől még ekkor is elvárta, hogy a cselekedeteik Németország megmentésére irányuljanak és feltétel nélkül kövessék az ő utasításait.

A nácizmus megjelenése Németországban

Az első világháború után a németek nehéz helyzetbe kerültek mind politikai, mind gazdasági-társadalmi értelemben. A háborút megjárt fiatalok nem találták a helyüket a társadalomban, nem kaptak munkát, vagy olyan munkát kellett elvállalniuk a megélhetésért, amit a hadseregben töltött idő után megalázónak éreztek. A civil életbe való visszatérés nehezen ment nekik, emellett úgy érezhették, hogy amíg ők az életüket kockáztatták a hazáért, addig az otthoniak az ő szenvedéseik árán előrébb tudtak lépni, anyagi hasznuk volt a háborús időszakból. A háborút megjárt férfiak tömeges csatlakoztak a szélsőjobboldali mozgalmakhoz, melyek az ő elvárásaiknak megfelelő ígéreteket hangoztattak egy erős és igazságos hatalom megvalósításával. A kilátástalan helyzetben lévő emberek hittek ezeknek a mozgalmaknak, így a szélsőjobboldali szervezetek erős tömegbázisra találtak.

A nemzetiszocialista mozgalom a ’20-as éveke elején még csak egy volt a sok szélsőjobboldali szervezet közül. Az első figyelmet felkeltő megmozdulásuk 1923. november 8-9-én volt, amikor Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével a náci szervezet erőszakosan akarta átvenni a hatalmat a bajor fővárosban, Münchenben. A puccs folyamán elfogták egy sörcsarnokban a bajor kormány tagjait. A végső cél a berlini birodalmi kormány hatalmának megdöntése lett volna és a weimari köztársaság helyett egy nemzetiszocialista politikai rendszer létrehozása. Az akciójukat ugyan gyorsan felszámolták, de a híre elterjedt Németország szerte. Hitler a sörpuccs utáni per, melyben a vád hazaárulás volt és az azt követő börtönbüntetés miatt országosan ismert lett. A börtönben töltött hónapok alatt készítette el a Mein Kampfot.

A Mein Kampf

Hitler világról alkotott gondolatait, mely a későbbiek során a politikai program alapját képezték ebben a művében írta le. Elképzelése szerint a munkásoknak valódi munkát kell adni a tőke megfékezése mellett. A tőkés osztályt segíteni kell a kommunisták megfékezésével és a szakszervezetek korlátozásával. A parasztoknak szabadon művelhető földeket ígért az újonnan megszerzett területeken. Külön kitér a saint-germaini békeszerződésre, hiszen az első világháborús sérelmeket orvosolni kell és a kisebbségben élő németeket meg kell védeni az elnyomástól. Az első világháborút lezáró, igazságtalannak tartott béke felülvizsgálatán túl megjelentek az első keleti irányba történő terjeszkedés lehetőségei, mint a keleti „élettér” megszerzése a német népnek. A műben egyértelműen leírta, hogy az Ausztriával történő egyesülés, az Anschluss szükségszerű a népet nemzet megmaradása miatt.

A területszerzéssel kapcsolatos tervek mellett már ekkor megjelent a fajelmélet is. Hitler három fajt különít el, a kultúrateremtőt, a kultúrahordozót és a kultúrarombolót. A német népet felsőbbrendűnek tartotta, az árja fajok közé sorolta, akik a kultúrát megteremtik. A germán eredetű népeket automatikusan idesorolták, bár Hitler nem fogalmazta meg pontosan kik is tartoznak ebbe a csoportba. Az általuk teremtett kultúrát néhány másik faj képes tovább hordozni, például a japánok. A kultúraromboló fajok közé tartoztak a zsidók és a négerek. A mű jelentős része a zsidóság bűneivel foglalkozik, akiket meg kell semmisíteni. Hitler antiszemita meggyőződése szerint a zsidók egy világméretű összeesküvést szerveznek, amit meg kell akadályozni. Szerinte a marxizmus és a szociáldemokrácia is a zsidókhoz kötődik, ezért ezekkel szemben is fel kell lépni.

A nemzetiszocialista gondolkodás az osztályharcok helyett a fajok közötti harcra hívta fel a figyelmet, amibe a munkásoknak is be kell kapcsolódniuk. Egy háborúba való belépéskor felhívta a figyelmet a kétfrontos háború veszélyeire, hiszen az első világháborút is emiatt veszítette el az ország.

A műben szerepel, hogy a parlamenti demokráciát fel kell számolni Németországban és egy olyan államnak kell létrejönnie, melyben a germán népet egy Führer vezeti és a nép érdekeit tartja szem előtt.

A műben többször is előkerül a megfelelő propaganda kérdése. Hitler szerint a propaganda katonai és politikai téren is nagyon fontos, bár szerinte a nép buta és nem ért meg bonyolult információkat, ezért olyan vezényszavakra van szükség, amiket beléjük lehet sulykolni.

A könyv kezdetben nem ért el különösebb sikereket, az áttörést a nagy gazdasági világválság (1929-1933) hozta meg, ekkor vált egyre népszerűbbé. A kiadása csúcsát Hitler hatalomra jutása után érte el, amikor minden addigi rekordot megdöntött. A náci Németországban szokássá vált ezt a könyvet ajándékozni egymásnak bizonyos jele alkalmakon, de az állam is terjesztette a művet, mivel az ifjú párnak ezt adta jelképesen ajándékba az állam a házasságkötést követően.

A hatalom megszerzése

A náci párt a ’20-as évek alatt nem tudott jelentős párttá válni, de létrehozta pártapparátusát, fegyveres osztagát és a propagandaszervezetét. A náci demagógia hatékonyságát a technika fejlődése és az erőszak alkalmazása hatékonyan növelte. Hitler a korábban már alkalmazott propaganda elemek, a plakátok és a sajtó mellett folyamatosan használta a rádiót és a filmet is. Ennek a két új, tömegeket elérő technikai vívmánynak köszönhetően tömegeket ért el ideológiájával. A propaganda fejlesztése mellett a pszichológiai kutatásokat is jól használta ki, beszédeiben tudatosan használta a tömeglélektan módszereit, hogy minél erősebb hatást érjen el az embereknél.

Az embereket nem csak meggyőzni akarták a náci párt ideológiájáról, hanem a fegyveres osztag segítségével a megfélemlítés módszerét is folyamatosan alkalmazták. A pártnak saját rohamosztaga volt, az SA. Az SA feladata volt az ellenfelek megverése, alkalmanként meggyilkolása, amivel azt üzenték az ellenük fellépőknek, hogy a nácikkal nem tanácsos szembekerülni.

A nácik számára egy nem várt „segítség”, a világgazdasági válság teremtette meg a nagy lehetőséget a hatalom megragadására. A munkanélküliség rekordokat döntött, a nyomor és a kilátástalanság miatt a párt taglétszáma folyamatosan emelkedett. A választásokon a pártra egyre többen szavaztak, a szociáldemokraták és a polgári pártok nem tudtak egységesen fellépni velük szemben. A korszak politikai- gazdasági- társadalmi viszonyait jól jelzi, hogy nem csak a szélsőjobboldali náci párt erősödött meg, hanem a kommunisták is egyre népszerűbbek lettek. Az 1932-es választásokon a szavazók több, mint fele voksolt a két szélsőséges politikai párt valamelyikére.

Az 1932-es választásokat bár megnyerték a nácik és ezzel a Birodalmi Gyűlés legnagyobb pártjává váltak Hindenburg birodalmi elnök nem engedte meg, hogy Hitler kormányt alakítson. Az elnök által javasolt kormányok viszont egymás után gyorsan elbuktak, a politikai válság hatására viszont nem csak a nácik, hanem a kommunisták is növelni tudták befolyásukat. A kommunista fenyegetettség miatt egyes jobboldali pártok már hajlottak a Hitlerrel való együttműködésre, úgy gondolták, hogy ha összefognak, akkor féken tudják tartani. Ennek hatására hosszas egyezkedés után végül Hindenburg elnök kinevezte kancellárrá Hitlert 1933. január 30-án. Hitler alkotmányosan, egy koalíciós kormány vezetőjeként került hatalomra, amit gyorsan fel is számolt gátlástalan módszereivel.

Hitel minden eszközt felhasznált, hogy a hatalmat megszerezze. A demokráciának köszönhetően nevezték ki kancellárnak, de a demokrácia szabályait megszegve sikerült neki felszámolnia az alkotmányosságot.

A hatalmat már 1933 márciusában teljesen maga birtokolta, így új választásokat írt ki, amiből a Reichstag (a Birodalmi Gyűlés épülete) felgyújtására hivatkozva (1933. február 27.) kizáratta a kommunistákat. Ennek megfelelően jelentős győzelmet ért el az NSDAP a választásokon, a szavazatoknak majdnem felét szerezte meg. Ezt követően a törvényhozással elfogadtatta a felhatalmazási törvényt, ami megszavazása után Hitler más a törvényhozás nélkül, rendeletekkel kormányzott, mindezt teljesen torvényes keretek között.

A náci hatalom kiépülése

Hitler hatalomra jutását követően felszámolta az alkotmányos rendszer intézményeit. A kommunista párt után a többi pártot is szétverte, a tagjait koncentrációs táborokba záratta. Az önszerveződő csoportokat, a szakszervezeteket, a diákszervezeteket és az egyleteket is megszüntette, nehogy valahonnan ellenállást szervezzenek. A hatalom teljes mértékben a náci pártnál, Hitler kezében összpontosult. Hitler volt a Führer, a „Vezér” (Hindenburg halála után egyesítették a elnöki és a kancellári hatalmat 1934-ben). Az egyházakat ugyan nem számolták fel, de működésüket szabályozták.

A hatalmat a rohamosztag, az SA biztosította, de egy idő után már veszélyforrássá vált. Az SA emberei komolyan vették a náci demagógiát és követelték az újabb forradalmat, ami a nagytőke korlátozása lett volna. Követelései miatt Hitler kénytelen volt felszámolni a rohamosztagot, de ezzel a lépésével megszerezte azon katonai vezetők támogatását, akik attól féltek, hogy az SA-ból Hitler egy új hadsereget akar szervezni.

Az SA felszámolása veszélyes volt még Hitler számára is, ezért a legjobb megoldásnak az tűnt, ha a vezetését likvidálják. A „hosszú kések éjszakája” (1934. június 30.) során sikerült az SA vezetői közül többet meggyilkoltak, de voltak olyanok, akiket a befolyásuk miatt nem mertek bántani, csupán az őket támogatókat gyilkolták meg. A vérengzést az újabb erőszakszervezetek, az SS (védőosztag) és a Gestapo (titkos államrendőrség) hajtották végre. A leszámolás július 2-án értek véget.

Az SA likvidálása után következtek az antiszemita intézkedések. Törvényeket hoztak (nürnbergi törvények, 1935. szeptember 15.) a zsidóság ellen, amikben megfosztották a zsidónak minősülő németeket állampolgárságuktól. Ezeknek a törvényeknek köszönhetően az állam már nem védte meg őket az ellenük irányuló erőszaktól. Az első állami kezdeményezésű, országos méretű pogromra 1938. november 9-10-én került sor, amikor a „Kristályéjszaka” folyamán több tucat zsidót megöltek, zsinagógákat és zsidó üzleteket gyújtottak fel, vagy romboltak le. A rendőrség nem avatkozott közbe az eseményekbe. Az elnevezés a betört kirakatok üvegszilánkjaira utalt.

A tömegek megnyerése továbbra is fontos volt Hitler számára. Miután minden szerveződést, mozgalmat felszámoltak az emberek kénytelenek voltak a náci jellegű szervezetekbe belépni, ahol megkövetelték tőlük a rendszer melletti nyílt kiállást. A propaganda továbbra is fontos eleme maradt a náci ideológia terjesztésének, a sajtó, a rádió és a film mellett a művészeteket is felhasználták a tömegek befolyásolására. A művészetekben dicsőíteni kellett a nácizmust és a párt vezetőit, legfőképpen Hitlert. Előírták a témák mellett, hogy milyen színeket és méreteket kell alkalmazniuk a művészeknek, illetve törekedni kellett a monumentalizmusra.

Hitler tudta, hogy a gazdaságot meg kell erősítenie, hiszen a hatalma fenntartása a gazdaság fejlődésétől is függött. Az állam szerepét megnövelték a gazdaság irányításában, de a magántulajdont nem törölték el. A gazdaság fejlesztésében az állami megrendelések voltak a meghatározóak, folyamatosan autópályákat, vasúthálózatokat rendeltek meg, emellett a tőkés réteget szociális engedményekre, fizetett szabadság és társadalombiztosítás fizetésére kötelezték. Ezekkel az intézkedésekkel nőtt a termelés, a munkanélküliség elkezdett csökkenni és fejlődött a gazdaság az új technológiák bevezetése miatt. A náci gazdaságpolitika, a Neue Plan (Új terv) olyan elemeket tartalmazott, amiknek köszönhetően a gazdaság ugyan fejlődött, de ezzel együtt az óriási állami beruházások miatt az államadósság is egyre nagyobb lett. A válságból történő kilábalásban a fegyverkezésnek is óriási szerep jutott, ez szintén állami megrendelések alapján zajlott. A hadsereget is elkezdték növelni, ami a munkanélküliségre jelentett egyfajta választ, hiszen rengetegen léptek be a hadseregbe a megélhetés miatt. A gazdaság fellendülése, a fegyverkezés és a katonaság növelése megoldotta a nagy gazdasági világválságot Németországban, ami jelentősen növelte Hitler népszerűségét.

Ekkor már nem volt visszaút, egy újabb háború küszöbén állt Európa. Franciaország és Nagy-Britannia nem lépett fel Hitlerrel és Németországgal szemben, sőt, még bizonyos engedményeket is tett a háború elkerülése miatt. A rendkívül instabil európai helyzet miatt kénytelenek voltak a Szovjetunióval is egyezkedni (francia- szovjet együttműködési egyezmény 1935-ben), bár az egyezményt gyakorlati együttműködés már nem követte. 1936-ban Mussolini szövetséget kötött a németekkel, létrejött a Berlin- Róma tengely és vele egy igen komoly katonai szövetség, ami felülmúlta a két nyugati nagyhatalom, Anglia és Franciaország haderejét.

Adolf Hitler, a Harmadik Birodalom megteremtője

Hitler 1889. április 20-án született az Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő Braunau am Innben. Édesapja vámügyi tisztviselő volt, édesanyja apja harmadik felesége, egyben unokahúga is volt. A házaspárnak hat gyermeke született, de csak Adolf és Paula érték meg e felnőtt kort.

Édesapja, Alois házasságon kívüli gyermekként született, a Hiedler vezetéknevet csak később, mostohaapja után vette fel 40 évesen. A család a nevét egy tisztviselőnek köszönhette, aki a parasztos hangzású Hiedler nevet Hitler formában anyakönyvezte. A család származása nem volt tisztázott és bizonyos közeli rokonsági szálak is nehezítették Hitler politikai pályáját, amivel az ellenfelei a kezdeti időkben rendszeresen kigúnyolták. Egy időben még az a pletyka is szárnyra kapott, hogy Hitler apja zsidó származású volt, de ezt a későbbi kutatások is cáfolták.

A család az apa foglalkozása miatt gyakran költözött, a horogkereszttel is a költözések alatt találkozhatott először Lambachban, ahol a kolostort díszítették ezzel a motívummal. Adolf jó tanuló volt, ezért apja egy neves linzi reáliskolába íratta be, ahol az eminens diák a tanév végén megbukott. Valőszínű, hogy a környezetváltozás és a magas elvárások együtt eredményezték a bukást, mivel a fiatal fiú nem volt hajlandó komolyan venni a tanulást. Apja halála után 1903-ban eltanácsolták Hitlert az iskolából gyenge eredményei miatt. Új iskolába került, de itt sem tanult. A Mein Kampfban súlyos tüdőbetegségét okolta rossz tanulmányi teljesítménye miatt, de ez valószínűleg nem volt igaz.

Betegségére hivatkozva két évig éldegélt vidéki rokonoknál, itt akart felkészülni a bécsi Festőművészeti Akadémia felvételi vizsgájára is. A felvételije két évben sem sikerült, de úgy tett, mint aki az akadémián előírt feladatokkal foglalkozik, azokat festi éppen. Édesanyja 1907-karácsonyán halt meg, Hitler ezután soha nem ünnepelte a karácsonyt. Bécsben nehéz évek következtek anyagi szempontból is, végül sikerült neki képeslapok rajzolásából eltartania magát, emellett bécsi utcarészleteket festett eladásra. Tanulmányait folytatni akarta Münchenben, erre kellett gyűjtenie a pénzt.

Ideológiájának alapjai már Bécsben elkezdtek kialakulni, az alldeutsch mozgalom és vezetője, Georg von Schönerer, akik a pángermán elméletet terjesztették. A mozgalom célja egy nagynémet birodalom kialakítása volt, ahol az összes német együtt élhetett volna szlávok és magyarok nélkül, emellett a zsidóságot és a katolicizmust is felszámolták volna. Felfogásuk szerint a vallási és gazdasági antiszemitizmus faji antiszemitizmus volt, a zsidókat, mint fajt kell felszámolni a jövőben. Hitler Wagner iránti rajongása is a bécsi években kezdődött, mélyen hatott rá és a germán mitológia újrateremtőjeként gondolt rá. A festészet mellett az építészet is érdekelte, vázlatait gondosan megőrizte, majd hatalomra jutása után elképzeléseit meg is valósíttatta. A gigantizmus meghatározó eleme volt építészeti terveinek, amiket végül Albert Speer valósított meg. Ezek felülmúlták még Sztálin és Mussolini elképzeléseit is, egy teljesen új irányvonalat adtak a világ építészetének.

Magánéletéről nagyon keveset lehet tudni, egyes elméletek szerint akár homoszexuális is lehetett. Erre nincs bizonyíték, de az tény, hogy a nőkkel való kapcsolata érdekesen alakult. Felfogása szerint a nőknek a család és a férjük támogatása a feladata, mellette semmilyen más elfoglaltságot, munkát nem vállalhatnak. Élettársát, Eva Braunt nem vállalta a nyilvánosság előtt, bár az öngyilkosságot együtt követték el, ezzel adhatott a nőnek némi elégtételt a sok éves elköteleződéséért.

Az első világháború alatt a német hadseregbe belépett és a nyugati fronton szolgált. Küldönc volt, amit rendkívül jól csinált, többször is kitüntették. A háború alatt egyszer megsérült a lába, a háború vége előtt pedig egy mustárgáz támadás miatt átmenetileg elvesztette a látását. A kórházban töltött idő alatt véget ért a háború. A háborút követően visszatért Münchenbe, ahol végül a DAP (Német Munkáspárt) tagja lett. Ebből a kis pártból fejlesztették ki az NSDAP-t Hitler vezetésével. Hitler itt jött rá, hogy milyen retorikai képességekkel rendelkezik, amivel a későbbiekben élni is tudott. A párt hamarosan a vezetőjévé választotta, politikai pályája innen már egyértelmű volt. A pártot országos méretűvé kellett fejleszteni, hogy a befolyásuk tovább nőjön. A sörpuccs és annak sajtóvisszhangja tette ismertté a pártot országos szinten, amit a náci párt ki is tudott használni a propaganda miatt. A kancellári posztot ugyan nem volt egyszerű elérni, de Hitler a választásokon elért eredményeinek köszönhetően végül a Birodalmi Tanács tagja lett, ahonnan a kancellári kinevezést már nem volt nehéz elérnie. A kinevezést követően az alkotmányos rendszer felszámolásával ő lett a Führer.

A belső hatalomátvételt követően más lehetősége volt a külpolitikával is foglalkozni, bár lépései néha komoly kockázattal jártak. A Saar-vidék visszacsatolása, a légierő létrehozása, az általános hadkötelezettség visszaállítása és a Rajna-vidék megszállása is olyan lépések voltak, amik egyből fegyveres harcokhoz vezethettek volna, de a nagyhatalmak is beismerték az első világháborút lezáró békék tarthatatlanságát, illetve nem akartak újabb háborút ilyen rövid időn belül. Az 1936-os berlini olimpiát is a náci demagógia terjesztésére használták fel. Hitler folyamatosan alkalmazta a „kettős beszéd” taktikáját, ami abból állt, hogy mindenkinek azt mondta, amit hallani szeretett volna, vagy ami az érdekében állt minkét félnek. A Berlin-Róma tengely létrehozása (1936), az Anschluss (1938) és a Szudéta-vidék megszállása (1938) és Csehszlovákia elfoglalása már mind a háborús tervek előkészítésében játszottak szerepet. A Lebensraum „élettér” elmélet szerint a következő célpont már Lengyelország volt, amit viszont már nem lehetett nem nyílt katonai támadásként értékelni, így a második világháború kitörésének időpontja csak Hitler tervein múlt.

A háború alatti sikereit gyakran annak is köszönhette, hogy ellenfelei lebecsülték stratégiai képességeit, pedig igen jól fel tudta mérni ellenfelei gyengeségeit és kihasználta azokat. Ugyan nem volt katonai képzettsége, de ismereteit felhasználva még a haditechnikai fejlesztésekbe is úgy szólt bele, hogy azok a tűzerőt képesek voltak növelni. Az első jelentősebb konfliktus a Wehrmacht és Hitler között a Szovjetunió megtámadása miatt adódott. A Barbarossa-tervet (1941. június-december) Hitler erőltette a katonai vezetésre Anglia megtámadásával szemben. Úgy gondolta, hogy a háború sikerének a kulcsa a Szovjetunió legyőzése, hiszen akkor Anglia is feladja a küzdelmet. Miután az oroszok többször is hősiesen ellenálltak a német támadásoknak, a náciknak óriási veszteségekkel kellett szembesülniük. A szovjetek elleni támadás kudarc lett, az USA belépése (1941. december 7.) pedig a szövetségesek számára felbecsülhetetlen segítséget jelentett, sikerült megfordítaniuk a háború kimenetelét.

A háború végén a Führer elvesztette bizalmát embereivel szemben, többeket is árulással vádolt meg. Ezek nem voltak alaptalanok, ugyanis több merényletet is terveztek vele szemben, de ezek nem jártak sikerrel. A merényletkísérletek után óriási tisztogatások voltak a hadsereg vezetői között, a résztvevőket megölték családtagjaikkal együtt. A háborús vereségek hatására pszichikailag romlani kezdett, emellett más egészségügyi problémái is voltak. Az utolsó hónapokat a berlini bunkerében töltötte, a vereségben játszott szerepét csak részben ismerte el. Utolsó szónoklatát 1945. április 22-én tartotta, árulásról és hazugságokról beszélt, majd kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom számára eljött a vég. Utolsó cselekedetei között Hermann Göringet és Heinrich Himmlert halálra ítélte az ellenséggel folytatott tárgyalásaik miatt. Berlin eleste előtt pár nappal, április 30-án Hitler ás Eva Braun közös öngyilkosságot hajtottak végre. Ciánkapszulákat vettek be, de Hitler fejbe is lőtte magát. A második világháború 1945. május 8-án ért véget Németország számára kapitulációval.

Hitlernek a mai napig akadnak hívei világszerte. A náci birodalom jelképének számító horogkereszt ma önkényuralmi jelkép, használata tilos. A holokausztot még ma is vannak, akik tagadják, pedig a koncentrációs táborokból származó feljegyzések, a túlélők és a részvevők beszámolói alapján egyértelműen bizonyítható a népirtás.

A második világháború, a holokauszt és Hitler személye is több ismert, sikeres filmnek és regénynek is szolgáltattak témát már, melyek közül nem csak drámák, hanem paródiák is napvilágot láttak.


Kép forrása: http://tortenelemcikkek.hu/node/132