A kapuadó Károly Róbert 1336-as pénzügyi reformjainak egyike, a jobbágyok állam általi megadóztatásának egyik formája. Amikor az évenkénti pénzváltás (kamara haszna) megszűnt, akkor a kieső királyi jövedelmeket a kapuadóval próbálták meg pótolni. A kapuadó mértékét nem a jobbágygazdaság nagysága szabta meg, vagy a jobbágytelken élő emberek száma, hanem az, hogy átfért-e a jobbágytelek portáján egy szénával megrakott szekér. Amennyiben igen, akkor egy fix összeget kellett évente fizetni, ami eredetileg 3 garas, majd 18 dénár (1/5 aranyforint) volt. Hunyadi Mátyás idejétől a hadiadóval együtt számolták.