A karamara haszna (pénzverés haszna) az Árpád-korban azt a királyi kincstári bevételi forrást jelentette, amely a pénz rendszeres beváltásából származott. A pénzverés joga egyedül a királyt illette, aki gyakran alacsonyabb nemesfém tartalommal adott ki pénzt, így lett bevétel a pénzváltásból.