Kossuth Lajos, a szabadságharc szellemi vezére

Kossuth Lajos korának meghatározó politikusa volt. Kiváló képességeit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ügyvédként kezdte pályafutását, majd az országgyűlésekre követként bekerülve elkezdte megírni az Országgyűlési Tudósításokat, aminek köszönhetően megismerték nevét.

A korabeli politikai életbe a liberális ellenzéket képviselte, vezetőként a reformokat sürgette. A forradalom kitörésekor a Batthyány- kormány pénzügyminisztere lett, akiben annyira bíztak társai, hogy a függetlenség kinyilvánítása után őt választották Magyarország kormányzó elnökévé. A szabadságharc bukása után emigrált, de Európa számos országában és még az USA-ban is támogatókat próbált szerezni a harcok felélesztéséhez.

A reformkori változtatásokban aktívan részt vett, nem egy reform elindítását tudjuk az ő nevéhez kapcsolni. Kossuth a magyar nép igényeit és jogait tartotta szem előtt, legnagyobb hibája talán az volt Széchenyivel szemben, hogy ő a radikálisan gondolkodott és szembefordult a császári udvarral is a várható következményekkel nem számolva. Részben az ő felelősségének is tekinthetjük a szabadságharc bukását és annak következményeit.

Pályafutása kezdeti évei

Kossuth Lajos 1802-ben született a Zemplén vármegyei Monokon birtoktalan evangélikus nemesi családba. Az ügyvédi pálya tűnt a legjobbnak a fiú számára, s mint később kiderült ez egy nagyon jó döntés volt. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, már az 1825-27-es pozsonyi országgyűlésen jelen volt. Az 1832-36-os országgyűlésen már több távollévő főrendet is képviselet, emellett elkezdte megírni az Országgyűlési Tudósításokat, ami hiánypótló munkának számított a politikai életben.

Az országgyűlés berekesztése után 1836-tól elkezdte szerkeszteni a Törvényhatósági Tudósításokat, de ezt a nádor betiltotta és a cenzúra megszegése miatt négy év börtönbüntetésre ítélték. A politikai életben mártírnak számított, akire felnéztek kortársai.

Szabadulása után a Pesti Hírlap szerkesztője lett, ahol megteremtette a vezércikk fogalmát, melynek köszönhetően a lap eladásai nőni kezdtek. A vezércikkekben a gazdasági és társadalmi problémákkal foglalkozott Kossuth és a reformgondolatainak is itt adott helyet. Nemzetállamot, a jobbágyság felszabadítását és kárpótlását, a közteherviselést és a politikai szabadságjogok kiterjesztését tartotta a legfontosabbnak.

A Védegyletet 1844-ben hozták létre a magyar termékek védelmére, célja a magyar ipar fejlesztése volt. A Védegylet igazgatója Kossuth Lajos lett, miután eltávolították a Pesti Hírlap éléről. A politikai tevékenységét tovább tudta folytatni. 1847-ben megalakult az Ellenzéki Párt a vezetésével, az Ellenzéki Nyilatkozat pedig konkrét követeléseket fogalmazott meg. Az 1847-48-as országgyűlésre már Pest megye követeként vett részt. Az alsótáblán rendszeresen felszólalt, az ország problémáit látva igyekezett megnyerni a nemesek támogatását a szükséges reformok megvalósításához.

Vita Széchenyivel

Bár céljaik azonosak voltak polgári átalakulást illetően a politikai felfogásuk nagyon eltért egymástól. Széchenyi lassú reformokban gondolkodott, amiket a bécsi udvar is támogat. Ezzel szemben Kossuthnak radikális elképzelései voltak, amiket gyorsan akart végrehajtani akár a császár beleegyezése nélkül is. Kettőjük politikai szembenállása a sajtón kereszt vált nyilvánvalóvá, ahol rendszeresen ütköztek a véleményeik. A legnagyobb ellentét a gazdaság modernizációja miatt alakult ki. Széchenyi az angolszász mintát követve a szabadpiaci elveket vallotta, Kossuth viszont a protekcionista gazdaságpolitika híve volt. A nemzetiségekkel kapcsolatban is más állásponton álltak, Széchenyi a békés együttélést tartotta megfelelőnek, Kossuth viszont be akarta olvasztani a nemzetiségeket a magyarságba és csakis az asszimilációt tartotta megoldásnak erre a problémára. Nézeteik különbözőségétől függetlenül tisztelték egymást, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Széchenyit Kossuth nevezte el „a legnagyobb magyarnak”.

A szabadságharcban

A 1848-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám hatására a pozsonyi országgyűlésen az ellenzék vezérévé váló Kossuth a jobbágylázadás megelőzése érdekében felirati javaslatot készített, amit az alsótábla egyből elfogadott és a felsőtábla is megszavazta március 14-én. A március 15-i események hatására István nádor kinevezte Batthyány Lajost miniszterelnökké, a megalakult kormányban Kossuth pénzügyminiszter lett. Az ő nevéhez kapcsolható a Kossuth- bankó, mint önálló magyar pénz és az első költségvetés elkészítése is.

Radikális terveit a bécsi udvar elutasító magatartása és Jellasics támadása fokozta, javaslatára alapították meg az Országos Honvédelmi Bizottmányt a külső támadásokkal szembeni védekezés céljából. A toborzásba maga is aktívan bekapcsolódott. A Batthyány- kormány lemondásával a végrehajtó hatalom a honvédelmi bizottmányra szállt, aminek Kossuthot választották elnökévé. Ezt követően a hadsereg megszervezésével kapcsolatos feladatokba is bekapcsolódot, igyekezett nem csak a személyi utánpótlást megoldani, hanem a hadsereg fenntartásához szükséges gazdasági és anyagi utánpótlást is szervezte. Az országgyűléssel együtt Debrecenbe költözött, innentől egyre több kritikát kaptak döntései. Ellenségei azt a pletykát terjesztették, hogy emigrálni készül.

Az 1849. március 4-én kiadott olmützi oktrojált alkotmány Magyarország jogait eltiporta. Ennek és a sikeres tavaszi hadjáratnak hatására április 14-én kiadták a függetlenségi nyilatkozatot, ami kimondta a Habsburg- ház trónfosztását, így király nélküli királyság lett Magyarország. Kossuthot igazolták a tavaszi hadjárat sikerei, népszerűsége ismét a régi volt, így még ugyanezen a napon kormányzó- elnökké választották.

A szabadságharc végső szakaszában azonban ismét nehéz helyzetbe került a harctéri vereségek és a nemzetiségek lázadásai miatt. Buda elfoglalása után ugyan áttette székhelyét a magyar kormány Pestre, de az oroszok támadása miatt először Szegedre, majd Aradra kellett menekülniük. Ezalatt Görgei Artúr megtagadta az engedelmességet a kormánynak és Szemere Bertalan miniszterelnök is Kossuth ellen fordult. A temesvári csata hatására Kossuth Görgeire ruházta a hatalmat, aki a nagy áldozatok elkerülése miatt 1849. augusztus 11-én Világosnál letette a fegyvert a cári seregek előtt. Kossuth még aznap elindult Aradról Lugos felé indult. Később Kossuth árulással vádolta meg Görgeit, ami nem volt igaz, csupán a szabadságharc felélesztésének a feltételeit javította volna vele Kossuth.

Kossuth csatlakozott Bem seregének maradványaihoz, de a kormányzást Bem felszólítása ellenér sem vállalta el újra. Törökföldre menekült, vitte magával a Szent Koronát is, amit még magyar területen, Orsovánál elásott.

Emigrációja

Elsőként Vidinbe menekült, ahol a szultán az osztrák követeléseknek nem tett eleget és vendégül látta. Innen írta meg azt a levelét, amiben a szabadságharc elvesztését Görgei hibájának titulálta. Neje követte az emigrációba, gyermekeit viszont nem engedte az osztrák kormány 1850-ig elhagyni az országot. Gyermekeiket megvárták és együtt hagyták el a török területeket 1851-ben. Angliába mentek, ahol ünnepélyes keretek között fogadták. Angliában támogatókat próbált szerezni a felélesztésre váró magyar szabadságharcnak, ennek érdekében dicsérte az alkotmányos monarchiát, mint a lehető legjobb államformát.

Az Egyesült Államokba 1851 végén érkezett, itt is nagyon népszerű volt, sokan tisztelték. Itt a demokrácia intézményét éltette és a köztársaságot. Egy országjáró körutat is szerveztek, melynek során ismét támogatókat gyűjtött a szabadságharc mellé és emlékeztette a világot, hogy a császár milyen kegyetlenül büntette Magyarországot, amit ezután tartományként kezelt. Miután visszatért Londonba az emigráns magyarokkal tartotta a kapcsolatot és várta az alkalmat a szabadságharc újraindítására. Ennek érdekében III. Napóleonnal is kapcsolatba lépett a szárd- francia- osztrák háború előkészítésekor 1859-ben, de a várt támogatás a nagyhatalmi érdekek miatt elmaradt. Garibaldi seregeiben sok volt magyar szabadságharcos volt, ami ismét lehetőséget nyújtott Kossuthnak, de ez az elképzelése sem valósult meg az olasz egység megalakulása miatt.

1861-ben Olaszországba költözött, majd 1862-ben megfogalmazta a Dunai államkonföderációs elméletét, amiben a Duna menti népek együttélését vizionálta egy államon belül az osztrák elnyomás megszűnését követően. A kiegyezés előkészítését élesen kritizálta, Deák Ferencnek 1867-ben megírta a Cassandra- levelet, melyben a kiegyezést egyenesen a nemzet vesztének nevezte. 1865-től nagyrészt Torinóban élt, innen ered a „turini remete” jelző is. Idős korára nehéz anyagi helyzetbe került, ennek hatására állította össze visszaemlékezéseit, melyek biztosították megélhetését. 1889-ben elvesztette magyar állampolgárságát egy új törvény miatt, amit ő annyira nem bánt, mert felfogása szerint akkor ő nem magyar, hanem osztrák- magyar lenne, ami sosem volt.

1894-ben influenzában halt meg. Az országot megrázta a halálhíre. Koporsóját felesége és lányai hamvaival együtt különvonat szállította Budapestre. A vonat útvonalát érintő állomásokon a nép Kossuth nótákat énekelt és térdre borult. A ravatalt a Magyar Nemzeti Múzeumban állították fel. A gyászoló nép hömpölygött a ravatalhoz. A temetést május 1-én tartották a Kerepesi temetőben, többek között Kókai Mór és Hermann Ottó mondtak búcsúztatót. A temetésen Ferenc József utasítására sem a hadsereg, sem államhatalmi szervek munkatársai nem vehettek részt.

Kossuth Lajos megítélése nem egyszerű, hiszen érdemeit nem lehet vitatni, de a módszereihez férnek kétségek. Mindenekelőtt a haza boldogulását, fejlődését tartotta fontosnak, de a radikális módszerektől, mások lejáratásától sem riadt vissza, illetve élt azzal a képességével is, hogy mindenkinek azt mondta, amit hallani szerettek volna a támogatás megszerzéséért.

A mai napig az egyik legnagyobb magyar történelmi személyként gondolunk rá, minden település őrzi a nevét a közterületek, intézmények elnevezésében, az 1848-49-es szabadságharc emlékművein pedig gyakran jelenik meg Kossuth alakja.


Kép forrása: http://www.keresztenyelet.hu/kossuth-lajos-elete-es-palyafutasa-3/kossuth-lajos/