A levélregény egy olyan regényműfaj, amely fiktív levelekből áll. A fiktív levelek időnként más szövegfajtákkal (elsősorban fiktív naplórészletekkel) együtt szerepelnek a műben. Jellemzői az elményült lélekábrázolás, szűk cselekmény, meghitt hangvétel és a szubjektivitás. A szentimentalizmusban élte fénykorát, például: Montesquieu: Perzsa levelek, Rousseau: Új Héloise, Laclos: Veszedelmes viszonyok, Hölderlin: Hyperion.