Mátyás király, „az igazságos”

A magyar történelemben többször is előfordult, hogy a király személyét illetően nem volt egyetértés a főurak körében, más- más jelöltet támogattak. Ilyen volt Hunyadi Mátyás is, aki a kort jellemző belpolitikai viszályok és a külső, török fenyegetés idején került a trónra egy olyan családból, ami korábban nem adott uralkodót még. A szerencsének is köszönhetően került a Magyar Királyság élére, de rátermettsége, műveltsége és jó politikai döntései miatt tudta megőrizni a koronát több, mint 30 éven keresztül.

Támogatottságát apjának, a „törökverő” Hunyadi Jánosnak és az őt támogató Hunyadi ligának köszönhette. A család hírét édesapja alapozta meg, katonai sikerei révén elismert hadvezér és nagyhatalmú földesúr volt, aki 1446-1453 között a kormányzói posztot is betöltötte, halála előtt pedig megvédte Nándorfehérvárt a török túlerővel szemben, ami Magyarország és a keresztény Európa kapuja volt. Nem volt azonban egyértelmű, hogy a kis Mátyásból egykor majd Magyarország királya lesz, hiszen volt törvényes uralkodója az országnak V. László személyében, illetve volt egy bátyja is, Hunyadi László. A belpolitikai cselszövések és a király váratlan halála azonban lehetőséget adott a Hunyadi család támogatóinak, hogy Mátyást válasszák királynak 1458-ban, mellyel a magyar történelem egyik legismertebb és méltán dicső időszaka következett be.

Uralkodásának időszakát egyfajta kettősség jellemzi. Sokan illetik azzal a váddal, hogy a török veszélyt elhanyagolva Nyugat- Európa irányába folytatott hódító háborúkat, amik gyengítették az országot, egyszersmind értelmetlenek voltak. Mások viszont pont a nyugat-európai terjeszkedésben látják Mátyás zsenialitását, miszerint felismerte, hogy Magyarország magában nem lesz képes feltartóztatni a törököt, ezért a nagyhatalmi elképzelései által akart nemzetközi sereget létrehozni a török ellen. Törekvéseit az utódlás kérdése törte ketté, mivel nem született törvényes fia, így nem tudott dinasztiát alapítani, ami az általa megkezdett külpolitikai döntéseket eredményre vihette volna. A mai napig nincs teljes egyetértés uralkodását illetően, hiszen döntései egyszerre egyértelműek és ellentmondásosak is lehetnek alapos kutatások után is. Az viszont egyértelműen kijelenthető, hogy egy olyan uralkodó volt, aki nem csak a katonai sikerekben, hanem a műveltség terjesztésében, a reneszánsz kultúra megjelenésében és a humanista gondolkodás terjesztésében is jelentős hatást gyakorolt nem csak a magyarokra, hanem Európa más népeire is.

Hunyadi Mátyás, esélyei a magyar trónra

A család felemelkedése I. (Luxemburgi) Zsigmond királyhoz és az őt követő I. (Jagelló) Ulászlóhoz köthető. Hunyadi János őket szolgálta hűen és sajátította el a korszakban jellemző harcmodort az nyugat-európai zsoldos seregektől és a töröktől egyaránt. Katonai pályafutása gyorsan ívelt felfelé, érdemeiért több címet és az ezekkel járó birtokokat is kapott. 1444-ben meghalt Várnánál I. Jagelló) Ulászló, ezt követően először országos főkapitány lett Hunyadi János 1445-től, majd a gyermek V. László király mellé 1446-tól kormányzónak is kinevezték a király nagykorúságáig, 1453-ig.

Hunyadi János felesége Szilágyi Erzsébet volt, aki tekintélyes nemesi családból származott. Erzsébet Mihály nevű testvére együtt harcolt Hunyadival a török ellen, a nándorfehérvári diadal idején ő volt a vár kapitánya. A hunyadiak tekintélyes szövetségesei voltak a Szilágyi családnak, melyet házassággal is megpecsételtek. Később a rokoni szálak és a belpolitikai támogatottság megőrzése miatt I. Mátyás mellett Szilágyi Mihály lett a kormányzó (régens gubernátor), amíg a fiú képes lesz maga irányítani az országot.

Hunyadi Jánosnak két fia is született a házasságból, László (1431-1457) és Mátyás (1443-1490). Apjuk halálát követően a magyar főurak két tábora, a Hunyadi liga és a Cillei- Garai liga között harc tört ki a király személyét illetően. A Hunyadit támogatók az idősebb fiút, Lászlót pártolták, akit a király, V. László nem akart megerősíteni apja méltóságaiban, így a hatalma és a Hunyadi liga támogatottsága is instabillá vált. A Hunyadit támogatók válaszul a királynak Nándorfehérvár várába csalták az uralkodó bizalmasát, Cillei Ulrikot, akit megöltek. A király ugyan büntetlenséget ígért a Hunyadiaknak, de később, amikor Budán tartózkodtak őrizetbe vette a Hunyadi fiúkat és lefejeztette Lászlót. Mátyást csak fogságba vetette, majd magával vitte Prágába, mivel cseh király is volt. V. László Prágában hirtelen meghalt, az új cseh király, Podjebrád György pedig hajlandó volt váltságdíj és a lányával, Katalinnal kötött eljegyzés fejében szabadon engedni a fiút, miután a magyar rendek királlyá választották 1458-ban.

Neveltetése

Hunyadi Mátyás 1443. február 23-án született Kolozsváron. Nevelésérő elsősorban édesanyja gondoskodott, mivel apját lekötötték a belpolitikai ellentététek és a törökkel vívott állandó harcok. Apja növekvő befolyása miatt igyekezett a fiait minél jobb neveltetésben részesíteni. A katonai műveltség mellett a nyelvek tanulása is fontos volt, igyekeztek nyugat- európai mintára magas műveltséggel felvértezni fiaikat. A nagyobbik gyermek halálától tartva a kisebbik fiú is ugyanabban a neveltetésben részesült, mint testvére.

Mátyás már korán elsajátította a harcművészetet, fizikai adottságai is megfelelőek voltak, hiszen jó állóképessége volt kortársaihoz képest. Első tanítója Szánoki Gergely lengyel humanista volt, aki I. Ulászló király nevelőjeként került Magyarországra, majd a Hunyadi fiúk nevelését bízták rá. Szánokit szintén humanista nevelők követték, akiktől a fiúk széleskörű ismereteket sajátíthattak el. Az egyház-és államjog, valamint a művészetek mind a tananyag részét képezték a nyelvek és a katonai ismeretek mellett. Mátyás korán megtanult latinul, emellett kiválóan beszélt a magyar mellett németül és csehül is, feltehetően románul is tudott. Szeretett latin műveket olvasni, ennek is köszönhette később, hogy az olasz humanistákkal akár tudományos jellegű beszélgetéseket is folytatott.

Még nem volt 12 éves, amikor egy előre elrendezett eljegyzéssel belekerült a kor politikai életébe. Apja egyezséget kötött Cillei Ulrikkal, hogy Mátyás el fogja venni a lányát, Erzsébetet, aki két évvel volt fiatalabb Mátyásnál és a hatalmas Cillei vagyon egyedüli örököse volt. Az eljegyzést követően Cillei Erzsébet a Hunyadi családhoz költözött, miközben jövendőbelije a királyi udvarban lett fogoly. Az esküvőre végül a Cillei lány halála miatt nem került sor, de ha megvalósult volna, akkor az ország legnagyobb főúri szövetsége jött volna létre.

Út a trónig

Hunyadi Lászlót 1457 márciusában lefejeztette V. László, ezzel végérvényesen kivívta a Hunyadi liga ellenállását a király. A király veszélyesnek ítélte meg a magyarországi helyzetet, ezért először Bécsbe, majd Prágába utazott és magával vitte Mátyást is. Szilágyi Mihály és Szilágyi Erzsébet vezették a magyar ellenállást és befolyásuk alá vonták csaknem egész Erdélyt. Mátyás fogsága és az ellenállás sikerei padhelyzetet teremtettek elő, aminek a király váratlan novemberi halála vetett véget. V. László halálával lehetőség adódott Mátyás kiszabadítására, majd királlyá koronázására is.

A külföldi uralkodókkal szemben a magyar rendek összefogtak, nem akartak külföldi uralkodót. A belpolitikai viszály elsimítása érdekében a Hunyadi ligát vezető Szilágyi Mihály megbocsátott a Hunyadi László kivégzésében kulcsszerepet játszó Garai Lászlónak és támogatóinak, cserébe a garai párti főurak támogatták Mátyás trónigényét, ezzel együtt kiszabadítását Podjebrád György fogságából. Az egyezség jegyében Szilágyi Mihály megígérte, hogy Mátyás feleségül veszi a korábban Hunyadi Lászlóval eljegyzett Garai lányát és megtarthatja Garai László a birtokait és a nádori címét is Mátyás trónra lépését követően. Ez volt a szegedi egyezség, amit 1458. január 12-én esküvel pecsételtek meg, melyet azonban Mátyás szabadulását követően meg kellett volna újítani a pápai legátus és az esztergomi érsek előtt is. A megújítás elmaradt, ezzel pedig Szilágyi Mihály és Mátyás szabad kezet kaptak. A pápa támogatta az ifjú Hunyadi megválasztását, bízott a török elleni háborúk folytatásában.

A budai királyválasztó országgyűlésre Szilágyi hadsereggel vonult fel. Miután biztosította a magyar főurakat, hogy Hunyadi László halála miatt semmilyen megtorlásra nem kell számítaniuk megválasztották Mátyást magyar királynak január 24-én. Az új király ekkor még nem volt 15 éves, ezért kinevezték mellé nagybátyját, Szilágyit kormányzónak 5 évre, amíg nem képes az uralkodó maga is dönteni az országot érintő kérdésekben. Mátyás ekkor még mindig Prágában raboskodott.

Kiszabadítására 1458 januárjában fegyveres küldöttség indult Prágába. A küldöttségben édesanyja és nagybátyja is jelen voltak. Podjebrád György csak azzal a feltétellel engedte el Mátyást, ha feleségül veszi Katalin nevű lányát, valamint váltságdíjat is fizetnek a királyért. I. Mátyás (1458-1490) 1458. február 14-én érkezett meg Budára.

A koronázása komoly nehézségekbe ütközött, mivel a Szent Korona még mindig III. Frigyesnél volt. A koronázás helyettesítésére végül egy ceremóniát hajtottak végre, ami a Szent Korona hiányában is elfogadható volt és így nem lehetett megkérdőjelezni az uralkodót.

Uralkodása

Mátyás és Szilágyi kapcsolata nem volt felhőtlen. Mátyás király korán maga akarta meghozni a döntéseket nagybátyja jóváhagyása nélkül. Miután betöltötte a 15-öt már maga adott ki okleveleket és döntött birtokadományokról, de hivatalosan továbbra is Szilágyi Mihály volt az ország kormányzója. Mátyás elsősorban ellenségeit akarta megnyerni a birtokadományokkal, de figyelnie kellett támogató megtartására is, ezért kezdetben a rendekkel együtt kormányzott és folytatta apja törökellenes politikáját is. Szilágyi már 1458-ban szövetkezett Mátyás ellen Garai Lászlóval és Újlaki Miklóssal, ezért Garait leváltották nádori tisztségéből, Szilágyira pedig nővére, Erzsébet próbált hatni. Szilágyi újra fellázadt Mátyás ellen, aki hol börtönbe vetette, hol magas pozíciókat adományozott neki. Szilágyi Mihály végül erdélyi kormányzó lett, aki 1460-ban török fogságba került és a szultán parancsára kivégezték. Szilágyi mellett Garai és Újlaki is szervezkedtek Mátyás ellen, ennek lett a következménye III. Frigyes magyar királlyá választása Németújváron 1459-ben. Bár Garai nem sokkal később meghalt, Újlaki Miklós pedig hűséget esküdött I. Mátyásnak, amivel megszűnt a lázadás a Habsburgok innen vezették le későbbi trónigényük jogosságát.

A magyar hadak Bosznia megtámadása és Szendrő elfoglalása miatt Boszniába vonultak, de nem került sor döntő ütközetre, Jajca várát azonban vissza tudták foglalni a magyarok. A hadjárat végén Boszniát kettéosztották, az északi részén magyar várakat építettek, a délin törököt.

1463-ban I. Mátyásnak sikerült a Szent Koronát 80 ezer forint fejében visszakapnia III. Frigyestől, így már meg tudták koronázni vele. A bécsújhelyi egyezmény tartalmazta a Szent Korona visszadását, illetve a Habsburgok támogatását Magyarország a török ellenes küzdelmeinek folytatásában. Az egyezmény értelmében magyar trónra is igényt tarthattak, amennyiben Mátyás fiú utód nélkül hal meg, akkor III. Frigyes fia, Miksa lesz a következő magyar uralkodó. III. Frigyes ekkor fogadta örökbe Mátyást, ami lehetőséget biztosított a császári cím megszerzésére a későbbiekben. Az, hogy I. Mátyás törvényes fiú utód nélkül haljon meg, ekkor még elképzelhetetlennek tűnt, hiszen alig volt 20 éves.

Megkoronázása után a király egyre inkább háttérbe szorította a rendeket, az országgyűléseken a saját akaratát erőltette rájuk. Tervei megvalósításához növelnie kellett jövedelmeit, illetve csökkentenie kellett a rendi hivatalok szerepét az államigazgatásban. Magyarország a 15. században sokat fejlődött, ennek ellenére a király jövedelmeit csak az adók emelésével lehetett növelni. Mátyás bevezette a füstpénzt 1467-ben, így a jobbágyporták helyett háztartásonként fizettek a jobbágyok adót, ami növelte a beérkező adó mennyiségét. A rendkívüli hadiadót rendszeresen kivetették, gyakran egymást követő években is. A kincstár jövedelme a többszörösére emelkedett, európai viszonylatban is jelentősek voltak.

A jövedelmeket a fekete seregnek nevezett zsoldos haderő kiépítésére használta fel. Ennek a seregnek a jelentős részét (15-20 ezer fő) igyekezett állandóan fegyverben tartani, ami hatalmas költséget jelentett a Magyar Királyságnak. Bár a rendek által megszavazott adókból finanszírozta az uralkodó a zsoldoshadseregét, az mégis csak az ő irányítása alatt állt, ami növelte az erejét a rendekkel szemben.

Mátyás király a török ellen csak védekezett, nem kockáztatott nagyobb hadjáratot, ami költséges lett volna. A védekezés legfontosabb eleme a végvári rendszer volt, a várakat felújítatta és gondoskodott a katonák zsoldjáról is. A már meglévő végvári rendszert tovább fejlesztette és kettős végvári rendszert alakított ki. A magyar nemesek fontosabbnak tartották a török elleni háború folytatását a nyugati háborúknál. A török betörések megfékezése miatt Báthori István erdélyi vajda Kinizsi Pál segítségével Kenyérmezőnél 1479-ben visszaverte a betolakodókat. A betörési kísérleteket a későbbiekben is ellentámadásokkal torolták a magyarok, ilyenek voltak Kinizsi Pál kisebb, de sikeres hadjáratai. Mátyás a nyugati hadjáratok miatt békére törekedett a törökkel, így 1483-ban békét kötött a szultánnal 5 évre, amit folyamatosan meghosszabbítottak. Ezt nem tekinthetjük valódi békének, inkább csak fegyverszünetnek, mivel csak a nagyobb hadjáratok szüneteltek, a magyarok és a törökök kisebb fegyveres harcokat folyamatosan vívtak a déli határ mentén.

A cseh trón megszerzésre 1468-ban indított hadjáratot I. Mátyás. Hosszú harcok árán a Morvaországban és Sziléziában tudott területeket szerezni, ami miatt az itteni cseh katolikus és német rendek elismerték királyuknak 1469-ben. A csehek és husziták lakta Csehországot nem tudta meghódítani, így kénytelen volt Jagelló Ulászlóval kompromisszumos békét kötni 1479-ben. A békében elismerték egymást és megosztották az országot. Mátyás megkapta Sziléziát és Morvaországot, Ulászló pedig Csehországot.

III. Frigyes német- római császár megrettent Mátyás sikereitől és nem ismerte el őt cseh királynak. Mátyás ezután megtámadta Ausztriát, aminek köszönhetően végül 1485-ben elfoglalta Bécset is. Mátyás megpróbálta megszerezni a német-római császári címet is, de a német rendek III. Frigyest és fiát, Miksát támogatták, így Mátyás terve elbukott. A nyugati háborúk költségei és megkérdőjelezhető eredményei, valamint a török fenyegetés hatására a háttérbe szorított rendek egy része szembefordult a királlyal. Az egyik ilyen összeesküvést még 1471-ben Vitéz János esztergomi érsek szervezte, az összeesküvők között pedig ott volt Janus Pannonius pécsi püspök is. Mind a ketten Mátyás király közvetlen támogatói voltak uralkodása kezdetén. Elégedetlenségük odáig fajult, hogy meghívták a magyar trónra Jagelló Kázmér lengyel királyt és litván nagyfejedelmet. Mátyás válaszul az összeesküvés vezetőinek adományokat adott és elfojtotta a mozgalmat.

Az 1486-os országgyűlésen elfogadtatta törvénykönyvét, a Decretum maiust (Nagy dekrétum), melyet „örök érvényűnek” szánt. Ebben foglalták össze a magán- és büntetőjogi szabályokat. A dekrétum 78 törvénycikkből áll és kétszer is kinyomtatták külföldön.

A kor szokásainak megfelelően I. Mátyás dinasztiát akart létrehozni. Feleségei, Podjebrád Katalin és Aragóniai Beatrix nem tudták fiúgyermekkel megajándékozni, így az utódlás kérdése egyre jelentősebbé vált Mátyás életében. Egyik ágyasától, Edelpeck Borbálától született fia, Corvin János egészséges fiú volt, így neki akarta biztosítani a trónra kerülését halála után. Corvin Jánost törvényesíttette és igyekezett elfogadtatni a magyar rendekkel. Ennek érdekében a nádort a király helyettesévé tette, bízva abban, hogy támogatja majd halála után a törvénytele gyermeket. A főurakat feleskette, hogy halála után Corvin Jánost támogatják a magyar trónnal kapcsolatos igényében. A köznemesség megnyerése érdekében megerősítette a szolgabírák és az alispánok szerepét a vármegyéken belül, bízva támogatásukban fia trónigényét illetően. Mátyás halálát követően a magyar rendek nem választották meg Corvin Jánost.

A király kérdése Mátyás halála után

A főurak, bár többször is megesküdtek I. Mátyásnak, hogy a fia követi a magyar trónon megszegték esküjüket, ami miatt belpolitikai válság kezdett kialakulni. A fiatal Corvin Jánosnak olyan ellenfelekkel kellett szembenéznie, mint Habsburg Miksa, III. Frigyes német- római császár fia, Jagelló Ulászló cseh király, Jagelló János Albert lengyel herceg és Beatrix királyné, aki férje halála után magának akarta megszerezni a hatalmat.

A belpolitikai viszályban a legjelentéktelenebb személy Corvin János volt, aki semmilyen támogatást nem kapott az ország jelentős főuraitól. Egy szerződés keretében kizárták a magyar trónért folyó versengésből, cserébe megkapta a horvát- szlavón báni címet és az ezzel járó területeket. Ezt követően támogatói hatására Corvin János fegyverrel lépett fel a trónért. A csontmezei csatában 1490-ben súlyos vereséget szenvedett Beatrix királyné, Kinizsi Pál és Báthori István seregeivel szemben, melynek eredményeként kénytelen volt véglegesen lemondani a magyar trónról. A belső ellentétek rendezését követően a magyar országgyűlés II. (Jagelló) Ulászlót (1490-1516) választotta meg magyar királynak János Alberttel és Habsburg Miksával szemben.

A reneszánsz udvar

Az Itáliából érkező Beatrix királynénak jelentős szerepe volt a reneszánsz műveltség és életvitel meghonosításában a királyi udvarban. Reneszánsz építkezések vették kezdetét Budán és Visegrádon, amik a királyi pompát hirdették. A királyi paloták fenntartása jelentős költség volt, a hadsereg után a második legnagyobb kiadást jelentették. Mátyás a korszak szokásaihoz képest óriási könyvtárat alakított ki, 2000-2500 könyvet gyűjtött össze. A corvinákat, melyek díszes, kézzel írt kódexek voltak hollós címerrel látták el, innen ered az elnevezésük is. A királyi udvarban olyan híres humanisták fordultak meg, mint Galeotto Marzio, vagy Antonio Bonfini, akik a szellemi élet pezsgését eredményezték. A Mátyással szimpatizáló papok gyakran tanulhattak külföldön, főleg itáliai egyetemeken. Ilyen volt költői nevén Janus Pannonius, más néven Csezmicei János is. A hivatalokban és diplomataként is szívesen alkalmazott humanistákat, akiknek a műveltsége kiemelkedő volt.

A király udvarában olasz tudósok fordultak meg, akik hazájukba visszatérve, vagy más országokba távozva dicsőítették Mátyás királyt Európa szerte. A szobrászat, a festészet, a költészet mellett a csillagászat és az asztrológia fejlődését is támogatta Mátyás, valamint a történetírást is fontosnak tartotta. Thuróczi János krónikájának elkészítését anyagiakkal is támogatta, valamint külföldön történő nyomtatásának és terjesztésének költségeit is a király fizette.

Uralkodása alatt sokat fejlődött a magyar nyelv használata is. Korábban a királyi okleveleket és a magánleveleket is latinul írták, az első teljesen magyarul írt levél Mátyás uralkodásának utolsó évtizedéből származik.

Mátyás hagyatéka

Legismertebb hagyatékai a Corvinák, de országszerte több olyan építészeti emlék is fennmaradt, ami tartalmaz Mátyás uralkodása alatt készült elemeket. Halála után, részben a nehéz időknek köszönhetően az emberek felértékelték a király döntéseit, így több olyan szólás-mondás, vagy történet is él a köztudatban a mai napig, amik Mátyás király nagyságát, igazságosságát hirdetik. Az egyik ilyen a „Meghalt Mátyás, oda az igazság.” Az uralkodó képe a humanizmus hatására átformálódott utólag, magasztalni kezdték, főleg a mohácsi csata után kialakult helyzet miatt.

I. Mátyás dicsőségét elsősorban a róla készített szobrok emelték. Legismertebbek Fadrusz János kolozsvári és Strobl Alajos budavári szoboregyüttesei, amiken a királyt dicsőségben, lóháton ábrázolják. Vörösmarty Mihály a Czillei és Hunyadiak című drámájában az uralkodó fiatalkorát dolgozta fel, melyben szintén pozitív képet festett Hunyadi Mátyásról. Vörösmarty mellett Szigligeti Ede és Mikszáth Kálmán is írt műveket, melyekben vagy közvetlenül Mátyás, vagy egy róla mintázott szereplő van a középpontban.

A művészeti alkotások mellett az ország több településén is elneveztek róla, vagy hűséges embereiről különböző közterületeket. Az 1000 forintos bankjegyen ő található.

Uralkodásának értékelése

Uralkodása már a kortársai körében is heves vitákat váltott ki. Az 1479-ben megjelent Dubnici- krónika Mátyás király hibájának tartotta a török veszély bagatellizálását és azt, hogy lett volna kellő jövedelme szembefordulni a törökkel, de ő mégsem tette, helyette a nagyhatalmi terveit akarta véghezvinni. Emellett a nép túlzott adóztatását egyszerűen igazságtalannak tekintette, hiszen nem jó célra fordították azokat.

Egy másik nézőpont szerint azonban egy nagyobb államot kellett volna létrehozni, ami képes lett volna megfékezni, vagy akár vissza is verni a török támadásokat a 15. század második felében, ezáltal elkerülni a magyar történelem mai napig egyik legfájóbb eseményét, a mohácsi vészt. Eszerint az álláspont szerint Mátyás a rendelkezésére álló jövedelmeket és katonaságot jól használta fel, csupán nem sikerült a nagy tervet véghezvinnie, illetve törvényes fiú utód nélkül nem volt, aki folytassa elképzeléseit és véghezvigye azokat.

Történészek között vitás kérdés az is, hogy a Mátyás által kialakított államszervezet rendi- képviseleti monarchia, vagy már centralizált királyság volt-e, hiszen Mátyás igyekezett a rendeket háttérbe szorítani, felszámolni azonban nem akarta őket.

I. Mátyással kapcsolatban annyi azonban biztosan elmondható, hogy nem születése jogán nyerte el a magyar trónt, hanem választott király volt, még ha ehhez a családja jelentős támogatása is kellett. Trónra lépését követően gyorsan szilárdította meg hatalmát fiatal kora ellenére és képes volt az ellene szervezkedőket is visszatéríteni, vagy elfojtani a készülő lázadásokat. A belpolitikában egy viszonylag stabil időszak köszöntött be uralkodása alatt, a külpolitikájával kapcsolatban viszont igen sok kritikát kapott a kortársaktól és az utókortól is, melyek nehezítik uralkodásának megítélését.

A legnagyobb célja, a német- római császári cím megszerzése és a dinasztia alapítása nem sikerült neki, ami miatt a magyar nép igen nehéz helyzetek sorával volt kénytelen megküzdeni az elkövetkező évtizedekben.


Kép forrása: https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/matyas-kiraly-portreja