A principátus fogalma a római császárkor körülbelül első 300 évében volt jelen. Itt az uralkodó, mint princeps a szenátussal együtt kormányoz, azonban ez csupán egy külső látszat, amit megtéveszt. A valóságban egyeduralom gyakorlása folyik. A principátus fogalma Julius Caesar idején volt a legismertebb, mikor egy személyben töltötte be a császár az összes hivatalt.