A római számok az ókori rómából származnak. Nem csupán a matekórákon találkozhatunk velük, hanem a hétköznapokban is: számos antik alkotáson és művön jelennek meg. A római számok a latin ABC betűit használják: az egyes számokat nem az általunk hétköznapok során használt és ismert arab számjegyekkel (pl. 1, 4), hanem a latin ábécé betűivel jelöljük.


Római számokat találni például az órák számlapjain, vagy a könyvfejezetek sorszámozásakor. 


A római számok használatához nem szükséges 10 számjegyet, vagy betűt  megtanulni, mindössze elegendő hetet - azonban az olvasásuk és leírások már nehezebb, komplikáltabb. 


I = 1

V = 5

X = 10

L = 50

C = 100

D = 500

M = 1000


Az olvasása úgy történik, hogy amennyiben egy nagyobb értékű betűt megelőz egy kisebb értékű, akkor ki kell vonni belőle. Például az IX értéke 10-1=9. Először mindig az ezresek, majd a százasok, tízesek és végül az egyesek követik egymást. A római számok írásakor és használatakor általában nem írunk egymás mögé három azonos számjegyet, például III  helyett IV-t használunk. 


Az első 30 római szám

1 = I, 

2 = II, 

3 = III, 

4 = IV, 

5 = V, 

6 = VI, 

7 = VII, 

8 = VIII, 

9 = IX, 

10 = X, 

11 = XI, 

12 = XII, 

13 = XIII, 

14 = XIV, 

15 = XV, 

16 = XVI, 

17 = XVII, 

18 = XVIII, 

19 = XIX, 

20 = XX

21 = XXI, 

22 = XXII, 

23 = XXIII, 

24 = XXIV, 

25 = XXV, 

26 = XXVI, 

27 = XXVII, 

28 = XXVIII, 

29 = XXIX, 

30 = XXX


10 példa a római számokra


52 = LII

132 = CXXXII

184 = CLXXXIV

510 = DX

632 = DCXXXII

874 = DCCCLXXIV

912 = CMXII

1231 = MCCXXXI

1432 = MCDXXXII

2021 = MMXXI