Vörösmarty Mihály:  Szózat - elemzéssel együtt!

Kíváncsi vagy a Szózatra, Vörösmarty Mihály híres versére? Cikketünkben elolvashatod a híres költeményt, és ha szeretnéd, akkor a hozzá tartozó műelemzést is.

A verset olvasom

A műelemzést olvasom


Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar-.
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
 
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
 
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
 
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
 
Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.
 
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
 
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”


Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
 
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
 
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
 
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
 
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
 
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
 
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.


(1836)


A szózat elemzése

Nemzeti identitás

Bizonyára többségetekben megfogalmazódott már a kérdés, miért tanulunk ilyen sokat a szózatról, himnuszról vagy a nemzeti dalról? Ennek okát a nemzeti identitásunkban kereshetjük. Alapvetően mi emberek társas lényeg vagyunk. Tartozunk valamihez, valakikhez, valahová. Az elsődleges közeg, ahová tartoztok a család. Ezt pedig nagyobb kategóriák követik: az iskola, a falu/város, ahol felnőttetek és végül a nemzet, amelynek részei vagytok. A nemzetnek, ahogy az iskolának és a családnak is, van egy története, amit minél jobban ismerünk, annál inkább lehetünk a csoport részesei. Az, hogy melyik nemzet részei vagyunk meghatározza a gondolkodásunkat, viselkedésünket szocializációnkat. Ebben a leckében a nemzeti ismérvünk egyik alapkövét, a szózatot fogjuk elemezni, remélve, hogy nemzeti identitásotok megismerésében és az érettségire való felkészülésben is segíteni fog nektek.

A szózat írója: Vörösmarty Mihály (1800. december 1. -1855. november 19.)

Vörösmarty Mihály neve sokatoknak ismerős. Abban a korszakban, amelyben alkotott (reformkor) nem volt egyszerű kiemelkedni. Olyan kortársai voltak, mint: Kossuth Lajos, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Arany János, Bajza József vagy Toldy Ferenc. Órákig tartana felsorolnunk a korszak kiváló alkotóit, de Vörösmarty még is képes volt kiemelkedőt alkotni ebben a magyar történelemben méltán aranykornak nevezhető időszakban.

Kiemelkedő alkotásai közé tartozott a Zalán futása című nemzeti eposz. Minden nagy nemzetnek van eposza. A görögök Homéroszt mutogatták, a rómaiak Vergilius Aeneis című művét. Adott volt, hogy a magyarok őstörténetéről is kellene írni egy hasonlót. Ennek megírását Vörösmarty magára vállalta.

Másik nagy műve (bár a többi is jelentős), a Szózat. A költemény 1836-ban született. Már saját korában is jelentős műnek tartották. Nézzünk meg együtt néhány idézetet a Szózat megjelenését követően. „Vörösmarty Szózata, reményijük, nem fog elhangzani figyelem s hatás nélkül, és óhajtjuk is, hogy e szózat tettet szüljön ... .” Írjál a Rajzolatok 1837. évi számában. „Lehet-e nemzeti ünnepély, honnan elmaradhatna a Szózat?” A kérdést Tompa Mihály teszi fel 1845-ben az eperjesi magyar társaság ünnepségéről írt beszámolójában. Olyan emberek idézik a Szózat sorait, mint: Kossuth Lajos, Széchenyi István, Deák Ferenc. Többek között Petőfi Sándor is elszavalja 1842-ben.

Mitől vált ennyire híressé pár év alatt a szózat? Ehhez a kérdéshez, hogy megtudjuk válaszolni fontos röviden áttekintenünk az adott történelmi korszakot.

1832-36-os országgyűlés

Az 1830-as években egy ellentét figyelhető meg a magyar, nemesi ellenzék és a bécsi udvar között. A bécsi udvarban jelentős szerepet játszik Metternich, aki birodalomépítésre törekszik, míg a magyar reform ellenzék intézkedései egyre inkább hazafias, magyar nemzeti értelmet nyernek. Ebben az országgyűlési időszakban hangzik el a ,,haza és haladás” jelszava. A korszakban történik meg Kossuth bebörtönzése, Wesselényi Miklós perbe fogása és több magyar reformer elleni fellépés. Ebben a kritikus időszakban írja meg Vörösmarty a Szózatot.

A ,,haza”, mint szimbólum a szózatban

A vers kezdő szava a ,,hazádnak”. A haza szó több értelmezésben is szinonimaként jelenik meg a nép, ország, állam mellett. Ugyanakkor a nyelvünkben egy máig élő, nagy egyszerű példa mutatja, hogy ez a szó érzelmileg nagyobb töltöttséggel rendelkezik, mint a nacionalizmus eszméjéhez köthető szókészletünk. Kérdezzünk meg bármely óvodás korú gyermeket, hová kell mennie, amikor lemegy a nap. A válasz vélhetően az lesz: ,,haza”. Mint a fentebbiekben említettük a család az elsődleges szocializációs színterünk, itt kaphatunk először biztonságot, ide fordulhatunk bizalommal. Mindenki, akinek honvágya van haza vágyódik. A reformkor gondolatisága is, ehhez a hazához köthető. Ha sikerül a nemzetünket, országunkat, államunkat a haza szintjére emelni, annyira vágyódni, szeretni ezt az országot, mint a hazát, amely az otthon jelképezi, akkor mondhatjuk el, hogy szeretjük a nemzetünket, országunkat.

Az élet és halál motívuma a szózatban

A szózatban már az első versszakban találkozhatunk a halál motívumával átvitt formában. A sír mely ápol és eltakar, szintén a hazánk. Vörösmarty sorai úgy értelmezhetőek, hogy itt születtünk és itt is ér minket a vég. Természetesen érdemes körbejárnunk ezt a kérdést, hiszen mi történik azokkal, akik más országba költöznek és ott éri őket a halál szele? A reformkori gondolkodásban és a hazafias gondolkodásban úgy tükröződik ez a gondolatiság, hogy az idegen országokban sosem fogjuk otthonosan érezni magunkat, nem fog megjelenni az a ,,haza”, amelyről már írtunk.

A vers második strófájában a lírai én meg is erősíti ezt az elméletet. ,,A ’nagy világon e kívül’ Nincsen számodra hely,” olvashatjuk. Természetesen itt is átvitt értelmezésről beszélhetünk, hiszen napjainkban és a 19. században is találhatunk országokat, amelyek befogadják a hazájukból emigráltakat. A két sor értelmezése abban nyilvánul meg, hogy érzéseink, születési emlékeink egy adott nemzethez, egy adott hazához kötnek minket.

A második halál nem az embert, a hazában élő honfitársat érinti, hanem a nemzetet. A költő egy még el nem döntött jövő elé állít minket. Vagy egy jobb kor fog jönni, ahol imádság epedez az utódok ajkán, vagy a nagyszerű halál, amit nemzethalálnak értelmezhetünk.

A keserves múlt megjelenése a Szózatban

A szózatot gyakran szokás összevetni Kölcsey Ferenc Himnuszával. Mindkettőben megjelenik a múlt. Megfigyelhetjük, hogy míg a Himnuszban a történelem negatív motívumai is megjelennek, addig a szózatban, főként a történelem pozitív eseményeit sorakoztatja fel a költő. Szentek, kik ezer év után is ismerősek lehetnek, apáink, kik feláldozták magukat, hogy mi itt élhessünk. Árpád és hadai, kik először harcoltak a magyar földért. A rabigát összetörő Hunyadi.

A szabadság véres zászlója egyértelműen reflektál a költő saját korára, amikor újra rabigába, elnyomásba kényszerült a magyarság. Az elnyomó ezúttal, természetesen a Habsburg-ház és Bécs. Ez többek között egy olyan pontja a műnek, amely saját korában hazafiassá a másik oldalról pedig lázítóvá tette.

A versben ez a sok vért és történelmet megélt ország a nemzetközi szereplőkhöz szól. ,,’S népek’ hazája nagy világ! Hozzád bátran kiált: Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált”. Az éltet szót természetesen mai értelmezésben életnek fordíthatjuk. Az értelmezés pedig, hogy a népek hazájától, Európától és a világtól várjuk a döntést, élünk vagy halunk.

A nemzet temetése

A nemzet halála esetén a temetésen más nemzetek fognak állni, a túlélők. Ugyanakkor több millió ember szemében „gyászköny ül”. A 19. században, a nacionalizmus korszakában a reformerek legnagyobb félelme, természetesen a nemzethalál volt. Ekkoriban a tudományos életben is nagy figyelem kísérte azokat a nemzeteket, amelyek eltűntek a történelem ködében.

Az ismétlődő két versszak, a keretes szerkezet

Az utolsó két versszak adja meg a mű keretes szerkezetét, bár történnek változtatások az első két versszak és az utolsó két versszak között. Az utolsó előtti strófa értelmezése nem más, mint az első versszaké. Az egyén halálának és életének fontos tényezője a haza, amelyhez felszólít a vers, hogy hívek legyünk. Hiszen sokat add nekünk, és hűségünkkel, odaadásunkkal adózzunk azért, amit kapunk a hazától.

Az utolsó sorban nem történik változtatás. Nyomatékosít a mű. Az emigráció nem megoldás. A kitartás a legfőbb erkölcsi döntés, bármilyen legyen is a sorsunk.

Végezetül

Összeségében a Szózat a nemzeti identitásunk egyik fontos eleme, amelyet érdemes ismernünk és a lehető legpontosabban értelmeznünk. Vörösmarty egy olyan korszakban írta a művet, amelyben a mai szabadság még csak merész vágy volt és a nemzet halála is bármikor bekövetkezhetett. A mű fontosságát pedig jól mutatja, mennyire gyakori elem ballagásokon, ünnepélyeken.